Készüljünk karácsonyra: betlehemezés, regölés - képekkel

A betlehemezés az adventi és a karácsonyi idő legismertebb néphagyománya. Európa számos vidékén ismert szokás magyar sajátosságai az ünnep elnevezése és a pásztorok szerepe a dramatikus játékban.

A betlehemes játék valószínűleg a 10. században jelent meg a magyarlakta vidékeken. Az egyház szárnyai alatt kibontakozó és virágzó szokásra csak a 19. században figyeltek fel a kutatók, így a középkori betlehemes játékok világa a homályba vész. A játék archaikus formája leginkább Erdélyben maradt fent.

A betlehemezés népi dramatikus játék, amely Jézus születését eleveníti fel. A középkorban a templomokban adták elő, majd a templom falain kívülre került. A betlehemezés koreográfiája területenként eltér, legáltalánosabban a következő jelentek bukkannak fel: József és Mária szállást keres – angyal meglátogatja a pásztorokat és Jézushoz küldi őket – pásztorok köszöntése, ajándékok átadása Jézusnak és Máriának. Az előadott történet magyar sajátossága, hogy a pásztorok köszöntése kiemelkedik, míg más kultúrában a szálláskeresés, a paradicsomjáték vagy a háromkirályok kap központi szerepet. A másik magyar sajátosság a betlehemezés kifejezés: a nyelvek többségében a jászol szó fejezi ki az ünnepet. A hagyomány sajátos formája a bábjáték, a „bábtáncoltató betlehemezés”, amikor a szereplőket bábok helyettesítik.

A szokásnak a következő, tájanként elkülönülő egységei alakultak ki: erdélyi, felföldi, alföldi és felső-tiszai, dunántúli. A betlehemes játék kötelező szereplői Mária, József, Jézus, az angyalok és a pásztorok –mind a négy kulturális egységben. Területenként eltérően felbukkanhat a darabban Heródes, szállást nem adó gazdag ember, aki elhajtja a szent családot, szállásadó szegény ember, aki hajlékot ad a pajtában, eseményeket kommentáló narrátor, ajándékokat hozó háromkirályok, betyárok és huszárok, valamint a humort megtestesítő nagyothalló öreg parasztember. A betlehemezés kellékei a jászol és a templom, amelyet a betlehemesek körbevittek a faluban, a házaknál pedig előadták a pásztorjáték tréfás jeleneteit, cserébe kisebb ajándékot kaptak.

Regölés

Egyes kutatók szerint a regölés szokása Göcsejben alakult ki, innen terjedt el. Karácsony estéjén, illetőleg Szent István előestéjén jártak „regünyi”. Söjtörön már karácsony előtt két-három héttel kezdték, s karácsony másodnapjáig gyakorolták. Pusztamagyaródon karácsony másnapján, hajnalban regöltek.
A szokás árpád-kori énekmondóink, az úgynevezett regösök után maradt fenn. Egyes kutatók szerint a regölés a XI. század legelején keletkezett, az augsburgi menekültektől származott. A regösök, míg Szent István király figyelme rájuk nem irányult, kóborló, pogány hagyományokat ápoló vándor énekesek voltak, kiket a nép ördöngösöknek tartott. A regölés tehát régi pogány szokás maradványa, bőségvarázsló és párokat összebűvölő művelet. A téli napforduló ünnepének emléke.

Karácsony este 15–20 éves fiúk, bandába verődve, maskarába öltözve, csörgő láncokkal, botokkal felszerelkezve, házról-házra jártak, s énekelve kívántak a házbelieknek boldog új esztendőt.

Söjtörön hárman-négyen alkottak egy csoportot, kifele fordított bundában, szőrkucsmában jártak regölni. Felszerelésük tarisznyából és láncos botból állt, amit éneklés közben a földhöz ütögettek. Legszívesebben olyan házakba tértek be, ahol felnőtt lányok voltak, kiket a legényekkel „összeregöltek”.

Mikor a regösök egy-egy házba bekopogtak, megkérdezték, hogy „szabad- e regünyi?” Mikor engedélyt kaptak, kérésüket mondókával is megismételték:

„Megjöttek szegény Szent István szolgái a messze havas országból. Kinek füle, kinek keze fagyott le a nagy hidegben. A kietek adományából akarjuk meggyógyítani.”

Ezt követte a regösének, mely jókívánságokat tartalmazott. Rozsot, zabot, bükkönyt, jószágokat és jó termést kívántak:

Aggyon a zuristen
Ennek a gazdaasszonnak
El lud allát
Száz zsiba fiját,
Ezer mennyi számát!
Haj regü rejtem” (Milejszeg)

Énekük befejeztével a regösök alamizsnát kaptak. Az összegyűjtött bort, diót, gyümölcsöt, szalonnát többnyire a kocsmában fogyasztották el. Azt a földet, melyet a regösök éneklés közben a bottal felvertek, a „ház népe” összegyűjtötte és gabonával keverte össze. Egyik felét a tyúkoknak adták, hogy jó tojók legyenek a következő évben, másik felét pedig a vetőmag közé keverték, hogy bő termés legyen.

A regösök Szentliszón búcsúzáskor a ház gerendáit is megveregették, hogy áldás szálljon a házra.

http://alfahir.hu/k%C3%A9sz%C3%BClj%C3%BCnk_kar%C3%A1csonyra_betlehemez%C3%A9s_reg%C3%B6l%C3%A9s_-_k%C3%A9pekkel-20101222